„…..kitűnő ajánlólevél a Dunántúlról kelt születési bizonyítvány. Aki onnan jön, arra valami csodálatos, eddig ki nem derített félreértés folytán látatlanba és számolatlanul tukmálják a műveltséget, a pallérozott lelki egyensúlyt…..” - írja Illyés Gyula a Puszták népe című szociográfiájában. A könyv megírásához az alapokat Felsőrácegrespusztán szívta magába: itt született, itt járt iskolába a költő, csak úgy, mint Lázár Ervin. Az Itthon Tolnában elnevezésű kerékpártúra résztvevőinek első állomása ez, az egykori iskola ma múzeum.
Felsőrácegres után Sárszentlőrinc: Petőfi Sándor egykor itt tanult, emlékét múzeum őrzi, amelyet nemrég újítottak fel.
Itt nem ér véget a kultúra. A múzeum mellett kézművesház várja a látogatót, ahol természetes anyagokból készült tárgyakat láthatunk.
„Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.”
– írja Petőfi A négyökrös szekér című versében. Azok a kölesdi dombok, az a levegő, a fák, a virágok, a csend és nyugalom - mennyi, mennyi embernek adott már örömöt, boldogságot. Köztük Petőfinek is. A költő a közeli Borjádon vendégeskedett iskolatársánál, ekkor született a költemény.
Regényes a táj, valóban. Autóval közlekedve az ember észre sem veszi, mennyire kellemes úton halad. Egészen más kerékpárral megküzdeni a lankákkal és aztán felüdülést keresni a borjádi méhesben.
Borjád után a kellemes őszi melegben a Sión átívelő hídon vezet tovább a kerékpárosok útja.
Kajdacs. Sztankovánszky-kastély. Idilli hangulat az egykor pompázatos épület kertjében. Fénye ugyan megkopott, ám ennek ellenére is magával ragadó, ma iskolaként működik. Csakúgy, mint az eddigi településeken, itt is a polgármester fogadja a túrázókat. A kastély kertjében biciklire pattan a település első embere és Sárszentlőrinc polgármesteréhez hasonlóan kétkeréken mutatja meg a csapatnak Kajdacs nevezetességeit, köztük a Sztankovánszkyak egykori kápolnáját, ahol a család nagyjait helyezték örök nyugalomra. Az épület látott már szebb napokat is, ráfér a felújítás, egykori pompáját csak sok millióból lehetne visszahozni – mondja a polgármester. A falu végén elbúcsúzik, a túrázók folytatják útjuk az első nap végállomására Györkönybe. Útjukat egyengeti a györkönyi faluvezető. Szükség is van a biztatásra: a györkönyi dombok már-már kifognak a csapaton. Még jó, hogy itt van a négyszeres magyar bajnok kerékpárversenyző Liska Pál, illetve versenyző társa Schneider Gábor. Ahol kell, ott besegítenek. A Györkönybe vezető emelkedők után kellemes, hosszú lejtő és megérkezik a csapat. Miután mindenki kifújja magát a művelődési házban, Lozsányi Tamás orgonaművész rögtönöz koncertet a közeli evangélikus templomban. Majd könnyebb vizekre evez a csapat. Vissza a művelődési házba, ahol a helyi német tánccsoport hozza hangulatba a kerékpározókat. A györkönyi pincefaluban folytatódik az este: a megfáradt túrázók jól megérdemelt vacsorájukat költik. Töltöttkáposzta…györkönyi módra.
A csapat tagjai másnap kellemes fáradtsággal a lábukban folytatják az utat. Dunakömlődről indulnak vissza a múltba. A helyi római kori erőd történetét a Paksi Városi Múzeum munkatársa, Váradyné Dr. Péterfi Zsuzsanna meséli el a túrázóknak, akik között már ott van Nyul Zsuzsa is. A műsorvezető ugyan már 14 éve Budapesten él, ám mindig hangsúlyozza, jó valahol otthon lenni a világban, neki az otthon Tolna megye, azon belül is Decs. Szívesen jött a túrára.
A dunakömlődi Lussonium után egészen az Árpád korig tekernek a kerékpározók: a következő állomás Madocsa. Itt állt Tolna megye egyik legrégebbi temploma, az 1180-ban alapított bencés apátság hatalmas kéttornyú székesegyháza. Megmaradt falainak felhasználásával, 1803-ban épült a mai barokk stílusú református templom. Lozsányi Tamás újabb orgonajátékkal kápráztatja el a túrázókat, akikhez csatlakozott a teljes helyi kézilabda csapat. Egészen a faluhatárig kísérik a kerékpározókat, a madocsai polgármesterrel együtt.
A csapat ezután Bölcskén áll meg. Nemrég a bölcskei Duna-szakasz medrében találták meg egy erőd maradványait. Az erőd falaiba nagy mennyiségű gellérthegyi mészkövet, illetve a nagytétényi légiós tábor környékéről származó, a kereszténység elterjedésével pogánnyá átminősülő oltárkövet építettek be. Ezeket most egy kőtárban láthatja a látogató. Az erőd történetét Czövek Attila régész-muzeológustól hallhatják a túrázók, akik már igencsak megéheztek. Éhségüket a bölcskei pincesoron csillapítják. A jó ételtől erőre kapva könnyen teker a csapat Dunaföldvárig, ahol a leköszönő polgármester, Nagy Gáborné fogadja a kerékpárosokat. A helyi szüreti mulatság forgatagában a polgármester, Nyul Zsuzsa és dr. Puskás Imre köszöntik a megjelenteket és biztatnak mindenkit arra, legyenek itthon, Tolnában.
A kétnapos, 65 kilométeres túra itt ért véget, ám várhatóan lesz folytatása…
Felsőrácegres után Sárszentlőrinc: Petőfi Sándor egykor itt tanult, emlékét múzeum őrzi, amelyet nemrég újítottak fel.
Itt nem ér véget a kultúra. A múzeum mellett kézművesház várja a látogatót, ahol természetes anyagokból készült tárgyakat láthatunk.
„Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.”
– írja Petőfi A négyökrös szekér című versében. Azok a kölesdi dombok, az a levegő, a fák, a virágok, a csend és nyugalom - mennyi, mennyi embernek adott már örömöt, boldogságot. Köztük Petőfinek is. A költő a közeli Borjádon vendégeskedett iskolatársánál, ekkor született a költemény.
Regényes a táj, valóban. Autóval közlekedve az ember észre sem veszi, mennyire kellemes úton halad. Egészen más kerékpárral megküzdeni a lankákkal és aztán felüdülést keresni a borjádi méhesben.
Borjád után a kellemes őszi melegben a Sión átívelő hídon vezet tovább a kerékpárosok útja.
Kajdacs. Sztankovánszky-kastély. Idilli hangulat az egykor pompázatos épület kertjében. Fénye ugyan megkopott, ám ennek ellenére is magával ragadó, ma iskolaként működik. Csakúgy, mint az eddigi településeken, itt is a polgármester fogadja a túrázókat. A kastély kertjében biciklire pattan a település első embere és Sárszentlőrinc polgármesteréhez hasonlóan kétkeréken mutatja meg a csapatnak Kajdacs nevezetességeit, köztük a Sztankovánszkyak egykori kápolnáját, ahol a család nagyjait helyezték örök nyugalomra. Az épület látott már szebb napokat is, ráfér a felújítás, egykori pompáját csak sok millióból lehetne visszahozni – mondja a polgármester. A falu végén elbúcsúzik, a túrázók folytatják útjuk az első nap végállomására Györkönybe. Útjukat egyengeti a györkönyi faluvezető. Szükség is van a biztatásra: a györkönyi dombok már-már kifognak a csapaton. Még jó, hogy itt van a négyszeres magyar bajnok kerékpárversenyző Liska Pál, illetve versenyző társa Schneider Gábor. Ahol kell, ott besegítenek. A Györkönybe vezető emelkedők után kellemes, hosszú lejtő és megérkezik a csapat. Miután mindenki kifújja magát a művelődési házban, Lozsányi Tamás orgonaművész rögtönöz koncertet a közeli evangélikus templomban. Majd könnyebb vizekre evez a csapat. Vissza a művelődési házba, ahol a helyi német tánccsoport hozza hangulatba a kerékpározókat. A györkönyi pincefaluban folytatódik az este: a megfáradt túrázók jól megérdemelt vacsorájukat költik. Töltöttkáposzta…györkönyi módra.
A csapat tagjai másnap kellemes fáradtsággal a lábukban folytatják az utat. Dunakömlődről indulnak vissza a múltba. A helyi római kori erőd történetét a Paksi Városi Múzeum munkatársa, Váradyné Dr. Péterfi Zsuzsanna meséli el a túrázóknak, akik között már ott van Nyul Zsuzsa is. A műsorvezető ugyan már 14 éve Budapesten él, ám mindig hangsúlyozza, jó valahol otthon lenni a világban, neki az otthon Tolna megye, azon belül is Decs. Szívesen jött a túrára.
A dunakömlődi Lussonium után egészen az Árpád korig tekernek a kerékpározók: a következő állomás Madocsa. Itt állt Tolna megye egyik legrégebbi temploma, az 1180-ban alapított bencés apátság hatalmas kéttornyú székesegyháza. Megmaradt falainak felhasználásával, 1803-ban épült a mai barokk stílusú református templom. Lozsányi Tamás újabb orgonajátékkal kápráztatja el a túrázókat, akikhez csatlakozott a teljes helyi kézilabda csapat. Egészen a faluhatárig kísérik a kerékpározókat, a madocsai polgármesterrel együtt.
A csapat ezután Bölcskén áll meg. Nemrég a bölcskei Duna-szakasz medrében találták meg egy erőd maradványait. Az erőd falaiba nagy mennyiségű gellérthegyi mészkövet, illetve a nagytétényi légiós tábor környékéről származó, a kereszténység elterjedésével pogánnyá átminősülő oltárkövet építettek be. Ezeket most egy kőtárban láthatja a látogató. Az erőd történetét Czövek Attila régész-muzeológustól hallhatják a túrázók, akik már igencsak megéheztek. Éhségüket a bölcskei pincesoron csillapítják. A jó ételtől erőre kapva könnyen teker a csapat Dunaföldvárig, ahol a leköszönő polgármester, Nagy Gáborné fogadja a kerékpárosokat. A helyi szüreti mulatság forgatagában a polgármester, Nyul Zsuzsa és dr. Puskás Imre köszöntik a megjelenteket és biztatnak mindenkit arra, legyenek itthon, Tolnában.
A kétnapos, 65 kilométeres túra itt ért véget, ám várhatóan lesz folytatása…
ótós-wessely
