Fehérvári Tamás beszédében megtiszteltetésnek nevezte a falu meghívását, abból adódóan is, hogy a megye egy olyan településéről van szó, amely megfogalmazása szerint több szálat is belefűzött a történelem 1848-as szövetébe. A szabadságharc idején Tolna vármegye főispánja a kajdacsi Sztankovánszky Imre volt – világított rá az elnök.

A dicső forradalmat igazságtalan megtorlás és kényszerű kiegyezés követte, majd egy sosem látott mértékű, „nagy” háború, amely aztán folytatódott, s a végére a magyarok megint csak a világ vesztes oldalán találták magukat. Ezek után kiépült a megtorlás és megfélemlítés rendszere, amely aztán gulyáskommunizmussal folytatódott, mígnem elértük a szabad állami berendezkedés korszakát – tekintette át az elnök az elmúlt 168 évet.

A magyar nemzet szövete különösen erősre sikerült, amely akár egy zászló, állta a történelem olykor jeges, máskor perzselő időjárását. S, hogy mi az oka a magyarság elpusztíthatatlanságának – tette fel Fehérvári Tamás a kérdést, majd a választ is megfogalmazta.

Ezekben a pillanatokban nem csupán Kajdacson, a szomszédos falvakban, vagy a fővárosban szól a Nemzeti dal. Hanem Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban, és bármely határon túli térségben is van egy hasonló közösség, amely a márciusi hősök tiszteletére, szívére tett kezével énekli a gyönyörű magyar Himnuszt.

A mellünkre tűzött kokárda nem csupán jelképet, annál sokkal többet, egy stigmát jelent, amelyet születésünk óta viselünk, annak minden fájdalmával, méltóságával és dicsőségével együtt. A piros-fehér-zöld színek az erő, a hűség és a remény szimbólumát testesítik meg. A sok fájdalommal szembenézve sokkal erősebbek lettünk, mint bárki más itt Európában. Az elveinkhez, hazánkhoz és szabadságunkhoz fűződő hűségünk elválaszthatatlanok tőlünk. A reményből táplálkozott a balsors által sújtott ország, amely ezer éven át képes volt fenntartani nemzetségét – sorolta a megyei önkormányzat vezetője.

Az 1848/49-es forradalom emléke kiemelkedik, és meghatározza a magyar sors további alakulását. Sokakat 1956-ban például azért ítéltek börtönre, mert a márciusi hősök erejéből merítve a tömeg elé álltak, s a szabadság iránti óhajuknak hangot adva kezdték el szavalni: „Talpra magyar, hí a haza!”… Büszkének kell lennünk 48-as őseinkre, s azokra, akik általuk mertek bátrakká válni, és nem egy esetben még a halállal is szembenézni – jelentette ki Fehérvári.

Fehérvári Tamás szerint a magyarság bátorságából adódóan vált Európa védőbástyájává. Értékeit tekintve hazánk a keresztény nyugat díszes portájának számít, amelyet újfent zörgetnek a – nagyon is valóságos – „déli bábok”. Sokat köszönhetünk azoknak, akik a bátorság és szabad akarat jegyében példát mutattak, s erőt adtak nekünk, utódoknak. A márciusi ifjúság hőstetteiből új, még erősebb nemzet sarjadt, ami a mai napig egységesen cselekedik, ha közös értékeinket oltalmazni kell.

A múltat őseinkért, jelenünket szeretteinkért, a jövőt pedig nemzetünkért kötelességünk gondozni – hangsúlyozta az elnök.