Dr. Sümegi Zoltán polgármester méltatta a művész képzőművészeti életművét, megköszönte mindazt a munkát, amellyel gazdagította Tolna városát. Dr. Puskás Imre köszöntőjében elmondta, hogy az ezeréves megye számára azokat az embereket jelenti, akik munkásságukkal teszik azzá ezt a vidéket, amit mindnyájan oly nagyon szeretünk. Ebbe az ívbe, mely I. Béla apátságalapítóval kezdődik, mindenképpen helyet kap Mözsi Szabó István is, akit a megyében mindenki ismer és elismer. Ezt bizonyítja, hogy milyen sokan támogatták a díj odaítélését. Decsi Kiss János, mint tanítvány gratulált Pista bácsinak, végül tisztelői és barátai fejezték ki elismerésüket.
Mözsi Szabó István képzőművész, pedagógus „Képzőművészeti életművéért” kitüntető címet kapta.
Lovagias tettek: Természetelvű festőművész, az alföldi iskola képviselője. A bajai tanítóképzőt követően a képzőművészeti szabadakadémián Rudnay Gyula, majd képzőművészeti főiskolán Szőnyi István, Barcsay Jenő a mesterei. Közel hatvan éve kezdett tanítani Bogyiszlón, ahol képzőművészeti szakkör, színjátszó kör és néptáncegyüttes szervezője. Decsen a képzőművészeti és szövőszakkör vezetőjeként ismerkedett meg a népi szőttes kultúrával. 1963-tól a fóti gyermekváros képzőművészeti nevelője lett, majd a szekszárdi Babits Mihály Közművelődési Központ tudományos munkatársaként a kísérleti szövőszakkör szervezője. A székely festékes-szőnyeg hagyományainak kutatója, szövőszékek és keretek korszerűsítője, a falusi közösségek felélesztője, és önálló irodalmi estek előadója. Számos hazai és külföldi kiállításon mutatták be munkáit. 2002-ben szervezett kiállításának teljes anyagát Tolna városának adományozta. Munkásságáért többek között Babits és Csokonai Vitéz Mihály és Tolna Városért díjban részesült. Az alapítvány szerint a település lámpása.
Lovagias tettek: Közel két évtized alatt mintegy ötven alkotótábor szervezője országszerte, a Kárpát-medence településein szervezett táborok résztvevője. Díszkapuival, szobraival és játszótereivel a települések arculatának alakítója. Fafaragásaival hozzájárult a Don-kanyarban a borgyijevkai és a krasznogorszki katonatemető kialakításához. A „Faragjunk együtt” című könyvével a népi kultúra hirdetője. Kiemelkedő tevékenységéért „Tiszacsege Nagyközségéért” és Szekszárd városában a „Közjóért” díjat vehette át, majd a II. Világháborús „Megbékélés kapujáért” és kopjafáiért a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetésben részesült Tanítványai közül többen népi iparművész címet szereztek.