Az ülésen további hét települési értéktár bizottság 19 felterjesztéséről döntött a bizottság, melynek eredményeként újabb hat érték került a megyei listára.
Kulturális örökség kategória:
Kölesd – Siménfalva testvérkapcsolata
Kölesd és Siménfalva önkormányzatai között 1991-ben jött létre testvér-települési kapcsolat. A települések barátsága azóta töretlen.
Kezdetben évi egy találkozásra került sor, hol Siménfalván, hol Kölesden, aztán a kapcsolat egyre mélyült és gyarapodott. Hagyománnyá vált az egymás rendezvényein való részvétel, a siménfalvi gyerekek magyarországi nyári táboroztatása, a kölesdiek téli sítáboroztatása. Ezek mellett a két és fél évtized során kialakult családi barátságok olyan mélyek már, hogy a közösen szervezett alkalmaktól függetlenül is rendszeresek a családok találkozásai.
Ma már projektekben is együtt dolgoznak. Idén nyáron lehetőség nyílt arra, hogy a külhoni értéktári munka terjesztése érdekében egy közös projektet valósítsanak meg. Az „Értékeinként határon innen és túl – Kölesd és Siménfalva értéktári együttműködése” program keretében a kölesdiek kiszélesítették eddigi értéktári munkájukat, a siménfalviak pedig – az átadott módszertan segítségével – megkezdték azt. Módszertani héten vezették be a Siménfalvi Értéktár Bizottság tagjait az értékek feltárásába, melynek eredményeként elkészültek az első felterjesztések. A program zárásaként közös kiállításon mutatták be az összegyűjtött értékeket, a közös értéktári logót, az elkészült kiadványt, és hogy a fiatal korosztály se maradjon ki, memória kártya is készült mindkét település értékeiről. Ez a projekt minden települési értéktár bizottság számára példaértékű, miként lehet az értékgyűjtésbe bevonni a határainkon túli településeket.
2016-ban a testvérkapcsolat immár 25 éves, így egy megerősítő aláírásra is sor került augusztusban. A megállapodás szerint a települések gyümölcsöző együttműködésüket megőrzik, a baráti kapcsolatot erősítik, egymást továbbra is kölcsönösen támogatják, és mindent elkövetnek a kapcsolat fenntartása, fejlesztése érdekében, mind az önkormányzatok, mind az intézmények, mind a családok között”.
Decsi Református Egyház főkötő hímzésű úrasztali terítője és teljes szószéki készlete – a Decsi református templom érték részeként.
Az 1930-as évek elején dr. Pilissy Elemér királyi ügyész karolta fel a sárközi népművészetet, népi kultúrát. 1931-től kezdve évente szinte valamennyi sárközi településen hímző tanfolyamot szervezett a helyi lelkészek, tanítók segítségével. Elsősorban a fekete alapon fehérrel hímzett sárközi főkötők készítését tanították, amit az asszonyok férjhezmenetelüktől halálukig hordtak. A minták többnyire stilizált virágok, levelek, szőlőszemek, tehát növényi eredetűek. Sokszor szerepel a patkónak nevezett félhold, a kiskutya néven ismert stilizált madáralak. A különféle hullámos és csigavonalakat kanyargósnak, vízfolyásnak nevezik. A sárközi főkötő hímzés szabadrajzú, varráskor a főminták kontúrjait elnagyoltan körülfércelik. A kisebb térkitöltő elemeket fejből varrja, improvizálja a hímző-asszony. A sárközi főkötőkön megtalálni a Magyarországon fellelhető szinte minden öltésformát és ezek változatos kombinációit. Közülük nem egyet csak itt varrnak. A mintaváltozatok valamint az öltéstechnika rendkívüli gazdagsága szinte minden magyar hímzés fölé emeli. Decsen Arany Dénes református lelkipásztor menye, Fekete Gizi tanítónő szervezte, fogta össze ezt a tanfolyami munkát. Az ún.”Mütyürketanfolyam” legfőbb célja a hagyomány megmentése, a feledésbe merülő hímzések megtanítása volt. Nagyon sok decsi fiatalasszony és lány tanulta meg ekkor idős asszonyoktól, tiszta forrásból a főkötők hímzésmódját. Nélkülük nem készülhetett volna el ez a műves terítő és szószéki készlet. A decsi református egyház története című helytörténeti füzetben olvashatjuk, hogy az 1935. május 5-i presbitériumi gyűlésen jelentették be, hogy a nőegylet 150 pengő költséggel egy gyönyörű úrasztali terítőt és szószéki készletet készített oly módon, hogy az azon lévő sárközi hímzést körülbelül 50 asszony illetve leány készítette minden díj nélkül.
Fodorné László Mária népművészet mestere munkássága
Fodorné László Mária a szövéssel 13 éves korában ismerkedett meg. 1970-ben a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetbe ment dolgozni, ahol több szövéstechnikát és nagyon sok mintát tanult meg az ott dolgozó mesterektől, például Széles Józsefnétől, Ács Istvánnétól. (Két és négy nyüstös vászonszövés, ripsz-kötés vagy duplaverés, a sávolyszövés, bíborvászon-szövés, különböző sormintás – Kás, Dés, vízfolyásos, keresztszemes, kis- és nagyládás, csibeszemes szövés, még több nyüst és mintadeszka alkalmazásával, a szedettes vagy cifraszőttes – ezt a takácsoktól tanulták annak idején – és végül kétoldalas szövés, melyet már csak igen kiváló szövőasszonyok ismertek.) Éveken át kereste, felkutatta a legügyesebb szövőasszonyokat, hogy elsajátítsa tudásukat, és a régi szőttesdarabokat megmentse az enyészettől. A szövetkezetnél 24 évig dolgozott, majd az önkormányzatnál, ami mellett önálló alkotóként is tevékenykedett. Nyugállományba vonulása után Balatonalmádiba költözött. Itt a Pannonia Kulturális Központban „Látványszövödét” működtet. Munkáiban a sárközi szövéshagyományokat viszi tovább úgy, hogy a mai igényeknek megfelelően a mintaelemeket lazább formában alkalmazza. 1977-ben kapta meg a népi iparművész címet, a Népművészet Mestere címet pedig 2005-ben. 2014. január 14-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Számos szép alkotása látható múzeumokban, templomokban, kiemelkedő vendéglátó intézményekben, népművészeti boltokban. Belföldi kiállításainak helyszínei: Decs, Szekszárd, Bátaszék, Baja, Várdomb, Dombóvár, Tolna, Ozora, Budapest, Martfű, Pápa, Balatonszemes, Paks, Tamási. Külföldi kiállítások: Obertwart, Bécs, Nagymácséd, Cormeilles, Beanson, Szabadka, Csóka, Hannover (Világkiállítás).
Pörbölyi Népdalkör és Citerazenekar Egyesület tevékenysége és eredményei
A Pörbölyi Népdalkör és Citerazenekar elődje a hagyományőrző együttes dalos kedvű asszonyaiból szerveződött 1982-ben.
Első komoly megmérettetésükre 1987-ben Dombóváron került sor, ahol a zsűri kiváló minősítéssel jutalmazta a kórust. A dalcsokrok összeállításában már a kezdeti időktől segített Bogár István, a jeles Sárköz-kutató. Az első siker után rendszeres részvevőivé váltak a kétévente megrendezésre kerülő országos minősítőknek, de számos más rendezvényen is szerepelnek a mai napig. Az elmúlt 20 év alatt minden alkalommal arany minősítést szereztek, s az utóbbi három ciklusban a KÓTA zsűrije Arany Páva-díjjal is jutalmazta az együttes munkáját.
1989-ben a Magyar Rádió felvételt készített dalaikból, majd a következő évben részt vettek a Zenei Világnap élő hangversenyén. Ezen kívül rendszeres résztvevői a helyi, megyei és országos rendezvényeknek, mint például a Cinegemadár népdaléneklési verseny vagy az Arany Páva-díjas együttesek országos találkozója, illetve a Sárközi lakodalom. 1991-től citerások is kiegészítik a csoportot, és 1994 óta Antal István nyugalmazott főiskolai adjunktus látja el a művészeti feladatokat. Ennek köszönhetően már nem csak sárközi és Tolna megyei dalcsokrok szerepelnek a repertoáron, hanem somogyi, dél-balatoni, Balaton-felvidéki, bakonyi, szigetközi és Kalocsa környékiek is.
A 2007-es év jubileum volt a kórus életében, hiszen fennállásuk negyedszázados évfordulóját ünnepelték, és megjelent egy, a 25 év munkáját összefoglaló CD válogatás is.
Dr. Hollós László gombakutató életműve
Hollós László egyedülálló, páratlan személyisége a természettudománynak, és méltán nagy büszkesége Szekszárdnak. Igazi gyakorlatias akadémikus tudós volt. Több mint száz tudományos cikke, tanulmánya és könyve jelent meg. Szekszárd és Kecskemét környékéről 1910-1930 között mintegy 1400 gombafajt azonosított. Munkássága nyomán beigazolódott, hogy a síkvidéki „semmire sem jó” homokos puszták gombavilága sokkal gazdagabb, mint azt korábban hitték.
A közel 480 általa fölfedezett új gomba méltán őrzi emlékét. Tiszteletének adózva több gomba- és növényfajt is elneveztek róla (például: Hollosia vertesensis, Camarosporium hollosii, Disciseda hollosiana, Hypnum hollosianum, Leptospheria hollosii, Seimatosporium hollosii).
Hollós László botanikus (születési nevén 1887-ig: Schwartzkopf László), a magyar mikológia (gombatan) egyik legjelentősebb alakja, a magyarországi földalatti gombák, különösen a pöfeteggombák és a szarvasgombák világszerte elismert kutatója volt. Felkérésre a Millennium tiszteletére tudományos alapossággal feltérképezte Kecskemét környékének földrajzi viszonyait és élővilágát. 1895-ben megírta a város monográfiájának geológiai és növénytani fejezetét.
Külön érdekesség, hogy 1894-től Corvinus álnéven szépírói énjét is kibontakoztatta. Írásaiban kigúnyolta a nagyképű butaságot, a harácsolást és a tunyaságot. Szépen írt a természetről, személyes életének örömeiről és szomorúságairól.
1898 nyarán botanikusként vett részt Déchy Mór tudományos kutatóútján a Kaukázusban. Úti jegyzetek a Kaukázusból címmel írta meg élményeit.
1904-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 2009 óta Szekszárd Megyei Jogú Város posztumusz díszpolgára. A szarvasgombák gyűjtői és termesztői (közismert idegen és régi néven: triflászok, triflakertek termesztői) számára jól ismert a munkássága. Igazi szaktekintélyként dolgozott. Híres külföldi egyetemek és múzeumok fordultak hozzá, segítséget kérve a különböző gombák meghatározásának pontosításához. Nemegyszer cserepéldányt is kértek tőle az ekkorra már naggyá és híressé duzzadt gyűjteményéből. Levelezési kapcsolatban állt neves olasz, német, svájci, orosz, román, svéd, dán, sőt afrikai, kaliforniai, brazil és perui kutatókkal. Ma is méltán világhírű gyűjteményes monográfiája Magyarország földalatti gombái, szarvasgombaféléi címmel 1911-ben jelent meg. Az egyetemeken mind a mai napig alapműnek számít. Egészen nyugdíjba vonulásáig Kecskeméten az Állami Főreáliskolában tanított, és kutatásai is ide kötötték. 1911 őszén visszaköltözött szülővárosába, Szekszárdra. 1940. február 16-án hunyt el. Szekszárd 1959-ben és 1970-ben tudományos ülésszakkal emlékezett meg róla. Az első Hollós László Emléknapot 2002-ben szervezték, amihez 2003-ban csatlakozott az emlékgyűjtemény megnyitása, 2004-ben pedig egy környezetvédelmi konferencia.
Agrár- és élelmiszergazdaság kategória:
Völgység Kincse Szociális Szövetkezet „Völgységi Zamatos” márkanéven előállított gyümölcslevei
A Völgység Kincse Szociális Szövetkezetet helyi gyümölcstermelő gazdák hozták létre, akik 300 hektár gyümölcstermő földterületen gazdálkodnak. A gazdák több éve készíttetnek alapanyagukból gyümölcslevet, melyet rentábilisan értékesítenek. A Szövetkezet az iskolai gyümölcsprogramban is részt vesz.
A szövetkezet célja munkanélküli, illetve szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, szociális helyzetük javításának elősegítése.
A Tolna Megyei Értéktárban jelenleg 350 érték szerepel,: 52 településen folyik értékgyűjtő munka.
