Az eseményen Széchenyi személyes élete került górcső alá, 4 szakértő előadásában.

Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Gyermekkorát szülőhelyén és Nagycenken töltötte. Viszonylag későn, 7 évesen kezdett el tanulni, a történészek szerint azért, mert gyermekkorában beteges volt. Ennek ellenére gyorsan haladt tanulmányaival, magántanulóként sajátította el az ismereteket, nagyrészt magyar tanítók közreműködésével. Hamar katonasorba állt, már 17 esztendősen a harcmezőre küldték, csaknem 20 esztendeig volt katona, a kapitányi rangig jutott. Idegrendszerét megviselte a feszültség. A harcok során egyik sikertelen öngyilkossági kísérletéről apjának, legfőbb bizalmasának levélben számolt be. A történészek úgy vélik, súlyos depresszióban szenvedett. Apja 1820-ban bekövetkezett halála után nem tudta kivel megosztania titkait, naplóírásba kezdett, ebből 15 kötet született. Az 1830-as években írta meg a Hitel, a Világ, illetve a Stádium című műveket. Ez utóbbit a cenzúra miatt Magyarországon nem, csak külföldön adhatta ki. Mivel rengeteget utazott, látta Magyarország elmaradottságát, célja volt, hogy ezen változtasson. A többi között nevéhez fűződik a dunai gőzhajózás életre hívása, létrehozta Pest egyik első nagyipari üzemét: az óbudai hajógyárat és a téli kikötőt.  Széchenyi közreműködött a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában, a Lánchíd létrehozásában, ahol először kötelezték a nemeseket hídpénz fizetésére. Még számtalan törekvés mutatja Széchenyi magyarság iránti elkötelezettségét. 

1836-ban feleségül veszi Seilern Crescence-t, 3 gyermekük születik.

Politikai pályája során többször került Magyarország és Bécs közé. Végül aztán örömmel fogadta a 1848-as forradalom győzelmét. A Batthyány-kormányban 1848. április 7-től szeptember 11-ig a közlekedés és a közmunkák minisztere volt, idegrendszere viszont nem bírta a feszültséget. Még ’48-ban Döblingbe, egy ideggyógyintézetbe került, ahonnan már nem tért vissza Magyarországra.
1860. április 8-án halt meg, állítólag öngyilkos lett, ám ezt a történészek egy csoportja máig vitatja.