Kulturális örökség kategóriában került az Értéktárba:
Gebauer freskó, Nagydorog
A nagy értékű freskót 1943-ban Gebauer Ernő festőművész készítette 3000 pengőért. A főoltárképet özv. Varga Józsefné 4000 pengős adományából fedezték – melynek monumentalitását az is jelzi, hogy november 3-tól december 12-ig tartott a festés. A monumentális főoltárkép a templom keleti apszis falán található, magassága 5,6 m, szélessége 5,9 m.
„Mivel templomunk védőszentje Szent István király, ezért a művész a festmény központi helyén őt ábrázolja, amint felajánlja a koronát Szűz Máriának
A kép két részre osztható. A felső részen a magyar szentek: Szent László király és Szent Imre herceg a bal oldalon, Árpád-házi Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet alakja a jobb oldalon látható az angyalok előterében
Az oltárkép alsó részén , a Szent István jobb oldalán álló apród az országalmát és a jogart, a bal oldalon látható két apród az Árpád-házi magyar címert tartja kezében. A térdeplő Szent István királyt udvartartása veszi körül. Bal oldalon feltűnik hitvese, Boldog Gizella királyné, karján a gyermek Imre herceggel. A szekkó (valójában freskó szerk.) jobb oldali alsó részén Boldog Mór pécsi püspök áll.”
A főoltárképet az egyik legismertebb dunántúli festőművész, Gebauer Ernő (1882-1962.) készítette. Gebauer tanult családból származott, felmenői között több kiváló művész is volt. A monarchia osztrák területén született, Hartbergben. Tanulmányait Grazban és Pécsett végezte, rajztanári képesítést 1905-ben szerzett.
A képzőművészeti főiskolán 1906-1910 között Székely Bertalan tanítványa volt, aki nagy hatással gyakorolt rá. Freskók és seccók számtalanját alkotta meg, főként Baranya és Tolna megyében. Mivel több, mint 50 vallási témájú freskót készített, a „templomfestő” nevet kapta.
Szabó József népzenész munkássága, Medina
Szabó Józsefet, szülőfalujában Medinán, zenész kollegái, tanítványai körében szeretet és nagy tisztelet övezi. Népzenészként elért sikereit, és a gyerekek zene oktatásában kifejtett munkáját nagyra becsülik. Mindig azt képviselte, amit tanítása is híven tükrözött, a zenei hagyományok megőrzése, a fiatalabb generáció bevonásával, tanításával.
Pályafutása során színvonalas, egyben önzetlen munkájával, mint népzenész, és mint zenepedagógus kultúrateremtő értéket képvisel, a művészeti nevelés, a kultúra közvetítő és megőrző tevékenységével, amely minden generációnak példa értékű, elismerésre méltó.
Pillés vidék
A pille a Kapos – Koppány vidék jellegzetes fejfedője, mely a 19. század második felétől vált e vidék jellegzetes darabjává. Egyedi viselet, mely csak a Kapos - Koppány menti falvak jellegzetessége. A pille településenként részben eltérő, ám az alapelve mindegyik faluban ugyanaz. Kezdetben a forma és az anyag is egyszerűbb volt, egyszínű, lógós selyem pillét használtak, később ezeket hímezték is. Idővel a hímzett kendőt a keménypapírból készült szögletes kontydobozra rögzítették. A lelógó sarkakat eleinte hagyták lógni, később szárnyszerű alakot igyekeztek kialakítani belőlük keménypapír behelyezésével. Innen kapta a fejviselet a nevét, hiszen a kialakult fejdísz a lepkére, pillére hasonlított. Anyaga a ’40-es évekre kibővült, már kasmír, brokát selyem, szatén, taftselyem voltak, melyek színei és díszei a viselt ruha színéhez illeszkedtek. Ezt a viseletet a fiatal házas nők hordták.
Garay Ákos grafikus, festőművész, etnográfus munkássága, Tolna
Garay Ákos (1866 - 1952) grafikus, festőművész, etnográfus, fotográfus a magyar képzőművészeti élet egy különleges alakja. Munkásságára különösen jellemző a lovak, huszárok, népi életképek festése, rajzolása, a nagy háború (I. világháború) grafikusaként is szokták emlegetni. Az 1910-es években járta a vidéket és néprajzi témájú fotókat (kb. 300 db-ot) készített, amelyek ma a Néprajzi Múzeum anyagában találhatóak. A Régi magyar férfi hajviseletek és a Szlavóniai régi magyarfaluk címmel értekezése jelent meg a Néprajzi Értesítőben is. Karikatúrái megjelentek a Kakas Márton, Borsszem Jankó és jó néhány más lapban is. Sok könyvet, képeslapot illusztrációival adtak ki.
A ma Szedreshez tartozó Apáti-pusztán (akkor közigazgatásilag Tolnához tartozott) született 1866. október 5-én, s Budapesten, 1952. január 25-én halt meg.
Garay Ákos országosan ismertté a lovakról, ménesekről és a magyar huszárokról készült festményeivel, rajzaival vált. Forrásértékűek a népélet témaköréből készült festményei, tus és ceruzarajzai. Gyakran festett sárközi témájú képeket is, melyekhez olykor modellje a sárközi népviseletbe öltözött felesége (Soós Gizella) volt.
Garay Ákos alkotásainak legnagyobb gyűjteményét a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban, gyűjtőmunkájának dokumentumait a Néprajzi Múzeumban őrzik. Továbbá számos alkotása található a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében.
Garay Ákos festményeivel a magyar hazaszeretetet, magyar kultúrát gazdagítja.
(A Tolna Városi Értéktár Bizottságon kívül felterjesztést készítettek a Garay János Gimnázium és a Szekszárdi SZC Bezerédj István Szakképző Iskolája középiskolás diákjai is, akik a Kincses Tolna Megye Értékvetélkedőn nyújtották be javaslatukat. „Nagyon jelentős, elismert festő a maga stílusában, azonban a sok kiállítás ellenére sem olyan ismert az átlagemberek körében. Ezen szeretnénk változtatni a Tolna megyei értéktárba történő javaslattal.” – írja felterjesztésében a Garay Történész Gyöngyök csapata.).
Martinek József festőművész munkássága, Tolna
Martinek József 1904-ben született Pécsett. A család 4 gyermeke közül ő a Püspöki Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1922-ben és 2 Vajtán töltött év után érkezett Tolnára. Közel akart maradni Pécshez, a szülőkhöz, és a festői hajlamát, a természetben festés lehetőségeinek szépségét találta meg itt. A polgári iskola akkori rajztanárában, Pallai Józsefben pedig festőtársra és barátra talált.
Művészeti tanulmányait Budapesten, az Aba-Novák Festőiskolán kezdte, majd a bajai Rudnay iskolát látogatta. Tolnára kerülésével egy időben a helyi képzőművész kör vezetője lett, majd a Tolna megyei Tanács és az Országos Képzőművészeti Szövetség megbízása alapján 1959-től 1964-ig vezette a megyei képzőművészek munkacsoportját.
Főként korai képein lehet érezni, hogy nagy hatással volt rá Ferenczy Károly és Egry József alkotói világa. A plein air és a posztimpresszionizmus formajegyeinek sajátos ötvözete Ferenczynél és az ún. atmoszféra-festészet Egrynél - a jellegzetes fénytörések, a távlatok kitágítása - a tolnai festő ecsetjárásában egyéni alkotói világot teremtett. Ezen belül minden érdekelte, ami új, számára a festészet kiapadhatatlan tárháza a titkoknak és az benne a csodálatos, ahogy meg kell küzdeni érte. Nagyon mély és állandó kapcsolatban él a művészettel.
Jó tudni, hogy ez a nagyon sajátos Martinek-festészet már elfoglalta helyét a múzeumok képtáraiban, de az is jó, hogy ott van szinte minden tolnai család lakásában. Tőle tanulhattuk, hogy az alkotás tehetség és tisztesség dolga együtt, melynek örömében lelheti meg az emberi lélek a nyugalmat. Martinek József festőművész munkásságával bemutatta a tolnai tájat, tolnai embereket, szervezője volt a város és a megye képzőművészeti képzésének is.
Jelenleg 54 településen folyik értékgyűjtő munka és 368 érték szerepel a megyei értéktárban.
