Örömmel fogadtuk a vízügy és az érintettek javaslatát, hogy a hat évtizede bekövetkezett eseményekre méltó keretek között emlékezzünk meg – tájékoztatta a sajtó képviselőit Fehérvári Tamás. A megyei önkormányzat támogatta a kezdeményezést, hiszen a megemlékezés is fontos része a megelőzéssel összefüggő munkának, emellett pedig egy a megyét érintő ügyről van szó. Külön megtiszteltetés, hogy a víz, az élővilág és a természet megóvását szívügyének tekintő Áder János köztársasági elnök is elfogadta Tolna megye meghívását.

Siklósi Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője vázolta a programot, amely a három vízügyi igazgatóság szakmai előadásaival veszi kezdetét a Vármegyeháza dísztermében, majd Bogyiszlón folytatódik emléktábla avatással, valamint Báta, Sióagárd és Bogyiszló polgármestereinek megemlékező beszédeivel.

Az emlékkonferencia kísérő rendezvényekkel egészül ki: március 18-án Sióagárdon, 19-én pedig Bátán tartanak helyi programokat, amelyeken az árvízi jubileumra tekintettel avatnak egységes emléktáblát.

Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója a jeges árvíz kapcsán mesélt a rendkívül kritikus helyzetről. Mintegy 57 helyen szakította át – az akkoriban sokkal alacsonyabb és gyengébb – töltéseket a víz, amely jégtáblákkal együtt zúdult a falvakra és térségeikre. A mai töltések azonban magasabbak és erősebbek, így egy hasonló mértékű árvíz manapság nem okozna problémát. Összesen 38 ezer ember dolgozott a települések és lakóik megóvásáért.

Tóth István, Bogyiszló polgármestere elmondta: a falu szinte teljes mértékben elpusztult, ugyanakkor megújult is. Csak azok az építmények maradtak fenn, amelyek téglából épültek, s az áradást követően már csak ennek megfelelően építkeztek a helyiek. A polgármester emlékeztetett: az 1945-ös árvíz is jelentős károkat okozott a településnek, ám az 1956-os jeges árvíz nagyobb mértékű pusztulást okozott. Emberéleteket ugyan nem veszítettek, viszont annál több jószágot követelt a temérdek jeges víz. A településvezető szerint a helyiek sosem hagyták hátra szeretett otthonaikat, inkább alkalmazkodtak és megtanultak együtt élni a vízzel.

Gerő Attila, Sióagárd polgármestere is rendkívülinek nevezte az árvizet, mely miatt utcák dőltek össze a faluban. A házak nagy része vályogból készült, így számos család kényszerült téglából újjáépíteni otthonát.